Ujhelyi & Mester: “Jogunk van a szociális pillérhez!”

Azt szokták mondani, onnan lehet tudni, hogy mely esemény volt valóban történelmi pillanat, hogy pontosan meg tudjuk mondani, épp hol voltunk és mit csináltunk, amikor megtörtént. Nem túlzás állítani, hogy a mai nap is fontos pillanat az európai történelemben, ezért jól nézzenek körbe, mert erre a pillanatra emlékezni fognak. Igaz, a tankönyvek hasábjain nem feltétlenül fogunk 2017. november 17-ről olvasni, viszont ma olyan, közel ötszázmillió ember életére kiható változásoknak ágyaz meg az Európai Unió huszonhét állam- és kormányfője, melyek jelentősége talán csak az euró 1999-es bevezetéséhez mérhető. Ez a Szociális Jogok Európai Pillérének elfogadása, amely leteszi a szociális Európa alapjait. Ez talán egy kis lépés egy ekkora közösségnek, de – radikális európai demokratákként tudjuk – hatalmas lépés minden európai polgárnak.

Ahogy Jean-Claude Juncker bizottsági elnök és Stefan Löfven svéd miniszterelnök a Népszava tegnapi hasábjain már rámutatott: a szociális pillér húsz „kulcsfontosságú alapelvet” határoz meg, melyek egyfajta szociális minimumok összességeként a hatékonyabban működő munkaerőpiac és a méltányosabb jóléti rendszerek kiindulópontjául szolgálnának. A húsz alapelv végrehajtásának és betartatásának felelőssége az EU intézményeire, a tagállamok mindenkori kormányaira, valamint a szociális partnerekre hárul. Fontos megjegyezni, hogy a javaslatcsomag az eddig elért közös uniós jogi vívmányok keretein belül marad, annak bevezetése tehát nem jár EU-s szerződésmódosítással, illetve – euroszkeptikus nyelven szólva – a „tagállami szuverenitás” csorbításával sem. Lényegében egy olyan szociális normarendszer kidolgozása valósul most meg, mely a szerződés jellegétől függetlenül minden munkavállalóra kiterjed, miközben a legsebezhetőbb társadalmi rétegeket védi az esélyegyenlőség, a társadalmi befogadás, vagy épp a munkavállalói jogok megerősítésével. Ez a szociális Európa megalakulásának pillanata.

A javaslat három fő fejezete (esélyegyenlőség és munkaerőpiachoz való hozzáférés; méltányos munkakörülmények; szociális védelem és befogadás) az eddigi legambiciózusabb kísérlet az európai társadalmakban egyre csak táguló szociális szakadékok betemetésére. A progresszív politika egyértelmű diadala, hogy a végső javaslat előirányozza minden jelenleg létező munkaviszony felülvizsgálatát. Erre azért volt égető szükség, mert az elmúlt években bekövetkezett gazdasági változások (megosztáson alapuló gazdaság, digitalizáció, stb.) olyan szerződésformák előtt tárták szélesre a kaput, melyek köszönőviszonyban sem állnak a világ legfejlettebb szociális ellátórendszereit magáénak tudó EU alapértékeivel. Hogy lesz például nyugdíj-jogosultsága egy Uber-sofőrnek? A nagy gazdasági versenyfutásban lényegében elfeledkeztünk a szociális folyamatok monitorozásáról, az eredmény pedig az úgynevezett nullaórás szerződések túlburjánzása, a gyermekszegénység növekedése, illetve a munkaerőpiac erodálódása lett.

Ugyancsak a szociáldemokraták sikere, hogy a konzervatív erők szkepticizmusának ellenére sikerült a pillért kiterjeszteni az euróövezeten túlra is, így az abban foglaltak Magyarország számára is irányadók lesznek. Ez azonban egyúttal komoly figyelmeztetés is az Orbán-kormánynak: az EU kétsebességes modell felé történő elmozdulásával könnyen kimaradhatunk a hasonló jövőbeni kezdeményezésekből, Európa perifériáján tengődve pedig az eddig elért eredmények megtartására sem lesz garanciánk. Orbán Viktor és kormánya ebben is hazárdjátékot játszik: a szociális pillérben nem a dolgozó emberek érdekeinek hathatós védelmét látják, hanem saját hatalmuk – egyébként félreértett – kontrollálását. Orbán szerint a szociális pillér egy „brüsszeli titkos terv”, ami a nemzeti szuverenitást támadja és hatásköröket akar elvonni, például a magyar kormánytól. A tervezet ezzel szemben világosan kimondja, hogy a kijelölt alapelveket kizárólag a jelenleg is létező uniós kereteken belül kell megvalósítani. Amennyiben tehát a magyar miniszterelnök nem támogatja a kezdeményezést, azzal ismét csak egy ordas nagy hazugságra hivatkozva semmibe veszi a társadalom legsebezhetőbb tagjainak jogait és szükségleteit. De persze jól tudjuk: nekik semmi sem drága, ha saját magukról van szó.

A javaslatcsomag természetesen távolról sem tökéletes. Az európai minimálbéreket vagy az egységes uniós munkanélküli segélyrendszert érintő intézkedésekkel nem, vagy csak alig foglalkozik (néppárti nyomásra kerültek ki bizonyos pontok a végső szövegből), noha ezek nélkül átfogó, hosszú távú szociális reformok aligha valósulhatnak meg. Épp ezért ésszerű, hogy a szociális pillért történelmi jelentőségével együtt egyfajta minimum-keretrendszerként értelmezzük, melynek alapjain egy valódi szociális Európát építhetünk. A keret tehát adott, mostantól kizárólag a magyar kormány felelőssége, hogy továbbra is kuruckodik az európai közösségben, vagy részese lesz az európai szövetségrendszer legátfogóbb szociális reformjának.

Ujhelyi István európai parlamenti képviselő

Mester Barnabás európai parlamenti szakértő, a Radikális Európai Demokraták politikai koordinátora

(Megjelent a Népszava 2017.11.17.-i számában)

Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.