Alapvetések

Alapvetések

Közel harminc év telt el azóta, hogy Magyarország hivatalosan is felvette a diplomáciai kapcsolatot az Európai Unió elődjének számító gazdasági közösséggel és ehhez kapcsolódóan megindult hazánk európai integrációja, későbbi csatlakozásának óvatos előkészítése.

Napra pontosan huszonnyolc év telt el azóta, hogy a magyar kormány – miközben még él a Varsói Szerződés, a szovjet csapatok pedig még Magyarországon vannak – beadta csatlakozási kérelmét a negyvenhét országot tömörítő Európa Tanácshoz, ezzel kinyilvánítva, hogy elfogadja a jogállamiság intézményét és garantálja állampolgárai számára az alapvető szabadság és emberi jogokat.

Tizennégy évvel ezelőtt a magyar választók magabiztos többsége (közel 84 százaléka) erősítette meg népszavazáson Magyarország uniós csatlakozási szándékát. Egy évvel később hivatalosan is az Európai Unió tagjai lettünk.

Európa és benne Magyarország is sokat változott az elmúlt harminc, különösképp a csatlakozás óta eltelt valamivel több, mint tíz évben. Országunk elsősorban az uniós támogatásoknak és programoknak köszönhetően fejlődésnek indult, infrastrukturális és stratégiai fejlesztések sokasága valósult meg, Európa szellemi és fizikai kapui is megnyíltak előttünk. A magyar emberek európai elkötelezettsége jelenleg magasabb, mint valaha, hazánkban az átlagnál többen vélik úgy, hogy az uniós tagság egyértelműen Magyarország előnyére vált.

Az Európai Unió és Magyarország azonban az elmúlt években nagyot fordult, ha úgy tetszik kifordult önmagából.

2017-ben, a jelenlegi magyar kormány közpénz-milliárdokból vezényel Európa- és Unió-ellenes propagandakampányokat, tagadja meg a szövetségi törvényeket és veszi semmibe az európai értékeket. Érdemi kontroll és következmény nélkül juttatja az uniós támogatások jelentős részét saját baráti és üzleti körének. A jelenlegi magyar kormány tudatosan távolítja el hazánkat az európai fősodortól, utasítja el a progresszív integrációs folyamatot, a közös valuta mentén formálódó szorosabb együttműködést, az uniós forrásokkal kapcsolatos visszaélések szövetségi vizsgálatát, tartja el magától a nyugatos, felvilágosult, szolidáris közösségi működést. Miközben a magyar emberek jelentős többsége tehát Európa- és Uniópárti, addig a kormány deklaráltan ennek ellenére cselekszik, sőt, egyes ellenzéki pártok pedig uniós zászlót égetnek az utcán.

Az európai értékrend és az uniós közösséghez tartozás radikális képviseletére van szükség Magyarországon!

Nem kell félnünk ugyanakkor kimondani azt sem: az Európai Unió messze nem tökéletes és – bár tökéletlenségében sincs érdemi alternatívája – ahhoz, hogy továbbra is a kontinens minden állampolgárának békéjét és gyarapodását garantálni tudja, mélyreható módosításokra és világos szemléletváltásra van szüksége.

Az európai intézményrendszer működése és a döntéshozatali folyamatok nem idomultak kellőképpen az olykor erőltetett bővítéssel járó új körülményekhez és kihívásokhoz. Az Unió eltávolodott a tagállami választóktól, tévesen szürke bürokraták érzéketlen gépezetének mutatja magát, ezért szerepe és döntései ismeretlenek és idegenek a többség számára. A választók jogosan érzik úgy: nincs beleszólásuk az uniós folyamatokba, nélkülük döntenek róluk. Az EU egyik komoly hiányossága az is, hogy képtelen érvényt szerezni saját értékeinek és elveinek, az illiberális, féldemokrata kormányok ezért sikerrel bénítják működését és feszegetik határait. Fel kell vállalnunk annak kimondását is, hogy az Unió meghatározó „mag-országai” sok esetben még mindig másodrangú tagokként tekintenek az újonnan csatlakozott, kelet-európai országokra. A mélyebb és szorosabb integráció felé mozduló európai közösség vagy együtt halad előre, vagy sehogy: ebben azonos felelősséggel bírnak a haladást választó nyugati vezetők és az Uniótól elforduló, hazájukat ezáltal lemaradásra kárhoztató illiberális kormányok is.

Az Európai Unió sorsfordító időszakhoz érkezett. A britek kiválása, a geopolitikai helyzetet érdemben befolyásoló nagyhatalmak kiszámíthatatlansága, a kontinens biztonságát érő külső behatások, a tagállamok körében vírusként terjedő illiberális-populista térnyerés, vagy éppen az európai közösséget egyelőre láthatóan felkészületlenül érő újkori ipari forradalom szociális hatásai mind újszerű, gyökeres változást hozó radikális válaszokat igényelnek.

Az Európai Unió fejlődéséhez és fennmaradásához, egy új Európa megteremtéséhez radikális változásokra és hatékony érdekképviseletre van szükség!

Ideje van a józan, de határozott, demokratikus európai radikalizmusnak!

Az Európai Demokraták „szellemi inkubátorházának” évek óta sikerrel működő alapjain, ezért hívtuk ma életre a Radikális Európai Demokraták (RED) mozgalmát, mert szerintünk az európai közösség és benne Magyarország jövője csak gyökeres változásokkal biztosítható. Számunkra a radikalizmus nem egyenlő a szélsőségességgel, nem egyenlő a kirekesztéssel, nem egyenlő az alpári stílusú politizálással, nem egyenlő az anarchia támogatásával, de azonos az átfogó, érdemi és mielőbbi változás akaratával.

– Határozottan állítjuk, hogy a jelenlegi, válságos helyzet radikális válaszokat igényel.

– Határozottan állítjuk, hogy a hazafias érdekképviselet és az értékvezérelt európaiság nem ellentétei, hanem kiegészítői egymásnak.

– Határozottan állítjuk, hogy a nacionalista nemzetállamiság erőltetése – tudjuk jól az európai történelemből – csak konfliktushoz és háborúhoz vezet.

– Határozottan állítjuk, hogy egy mélyebben integrált európai szövetségi rendszerre van szükség, amely azonban csak akkor lesz működőképes, ha tagjai együttműködő és egyenrangú partnerei a másiknak; mind az Unió keleti, mind pedig a nyugati felében.

– Határozottan állítjuk, hogy csak egy egységesen, a saját értékei és szabályai érdekében határozottan fellépni képes Európai Unió tudja garantálni a kontinens békéjét és biztonságát.

– Határozottan állítjuk, hogy ellentmondás, ha elvárjuk az Uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásukat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk. Egyetlen nemzetet sem lehet ugyanakkor büntetni saját kormánya bűnei miatt. Radikális, új megoldások szükségesek a normakövetés kikényszerítéséhez.

– Határozottan állítjuk, hogy egy új Európának a szolidaritásra, a szociális biztonságra és az igazságosságra kell épülnie. Egyenlő munkáért, egyenlő bér jár minden európai polgárnak; a szociális felzárkóztatás azonban nem lehet eszköz sem a fejlett országok kezében versenyhátrányuk igazságtalan leküzdésére.

– Határozottan állítjuk, hogy Magyarország közép- és hosszú távú érdekeit az szolgálja, ha mielőbb bevezetjük a közös valutát, az eurót.

– Határozottan állítjuk, hogy Magyarország helye az európai fősodorban, az euró-csoport tagállamainak szorosabb együttműködésében van, nem pedig az Unió perifériáján, a destabilizáló putyini árnyékvilágban.

– Határozottan állítjuk, hogy az uniós zászlót égető szélsőségekkel és az intézményrendszert szétverni akaró populistákkal szemben világos és radikális európai alternatívára van szükség. Új eszközök, új módszerek kellenek.

– Határozottan állítjuk, hogy a jelenleginél jóval aktívabb és közvetlenebb módon kell bevonni az európai, így a magyar választókat is az uniós döntéshozatalba. Elsőként vezetjük be azt a gyakorlatot, hogy minden kiemelt kérdésben online szavazást indítunk, amelynek eredményét érdemben figyelembe vesszük a választói érdekek képviselete során.

– Határozottan állítjuk, hogy fokozottabb figyelem és cselekvés kell, hogy kövesse az európai társadalmakat (benne elsősorban a kelet-európai országokat) húsbavágóan érintő ügyeket: így a szociális deformációt okozó tömeges elvándorlást, az egészségügyi ellátás minőségének egyenlőtlenségét, a bérek és nyugdíjak európai garantálhatóságát, a szegénység és kirekesztettség elleni küzdelmet, az ifjúsági munkanélküliség csökkentését és európai közösségünk átfogó biztonságát.

– Határozottan állítjuk, hogy súlyos történelmi hiba, hogy sem a magyar kormány, sem az európai intézményrendszer nem kezeli kiemelt helyen az újkori ipari forradalom, a robotizáció eddig nem ismert, de bizonyosan hamar begyűrűző társadalmi hatásait.

– Határozottan állítjuk, hogy súlyos szociális válságot fog jelenteni, ha nem készítjük fel társadalmainkat és a „milleniumi generációt” a rapid módon változó körülményekre. 2020-ra várhatóan a munkaerőpiac felét a két legújabb felnőtt nemzedék, az Y- és a Z-generáció tagjai teszik majd ki, akik képességeik és elvárásaik okán jelentősen átformálják a gazdaságot, a munkaerő-piacot, sőt a munkavégzés módját is. Ezzel párhuzamosan munkahelyek milliói szűnnek meg a robotizáció következményeként, ezek közös hatásai pedig egyelőre váratlanul érnek mindannyiunkat.

Mi, radikális európai demokraták ezért vállalunk feladatot.
Hazafiság, Európaiság, Szakértelem – ezt kívánjuk és ezt kínáljuk.

2017. november 14.